Medal of Honor:
Spearhead
Végigjátszás
1944. június 6-án Eisenhower tábornok,
a Szövetségesek európai erőinek
főparancsnoka a rossz idő ellenére kiadta a parancsot:
Menjünk! Ezzel
kezdetét vette az Overlord hadművelet, s eme napra a
történelem már
csak D-Day -néven emlékszik. A
partraszállás sikere részben
attól is
függött, hogy sikerül-e kiiktatni a
partvonalat védő német
tüzérséget,
megzavarni az ott állomásozó erőket.
Erre a feladatra három szövetséges
légideszant-hadosztály vállalkozott, a
101. amerikai
légideszant-hadosztály, a Screaming Eagles
(Vijjogó Sasok), a 82.
légideszant-hadosztály, az All Americans,
és a 6. brit
légideszant-hadosztály, a Red Devils
(Vörös Ördögök). A 6. brit
légideszant-hadosztály feladata az volt, hogy
Merville-nél semmisítsék
meg a part menti ütegeket, melyek
veszélyeztették a Sword
partszakasznál a partraszállást. Jack
Barnes szerepében mi is a 6.
légideszant-hadosztály katonái
vagyunk, s ezen titulusunkban tevékenyen
részt fogunk venni az akció sikerre
vitelében.
Megérkezett hát a MoHAA első
kiegészítő lemeze, melyben ismételten
belevethetjük magunkat a háború
forgatagába! A MoHAA PC-s változata
majd’ egy évvel ezelőtt jelent meg, s mind a
szaksajtó, mind a
játékos-társadalom
ódákat zengett róla. Hogy
miért? A MoHAA valóban
komolyan vette a II. Világháború
témáját, nem úgy, mint a
Return to
Castle Wolfenstein, bár annak nem is volt célja a
valósághű
megközelítés. Ezen felül
ihlettet merített a filmekből (főként a Ryan
közlegény megmentéséből),
és az Elit alakulat című sorozatból
(mindkettő Spielberg keze munkája). Erre
példaként általában az
Omaha
Beach-i partraszállást szokták
emlegetni, amit egy az egyben átvettek a
Ryan filmből. Jelentős szerepe volt még a sikerben a szinte
tökéletesre
csiszolt Quake 3-as motornak is, mely vizuálisan delejezte a
játékost.
A történet tehát
Franciaországban veszi kezdetét, innen majd az
ardenneki német ellentámadás
visszaverésében vehetünk
részt, végül
pedig tanúi lehetünk a Reich végső
pusztulásának Berlinben. A nyitó
képsorokban a már említett 6. brit
légideszant-hadosztály 4225
katonájának egyikeként fogunk
ejtőernyővel – e nélkül ugyanis az
ugrás
gyorsabb, a játék viszont jóval
rövidebb lenne :) – kiugrani
gépünkből.
A nyitó képsor ismételt fantasztikusra
sikeredett. Amint a gépből
kiugrunk, valamelyest át fogjuk érezni az
ejtőernyősök helyzetét,
hiszen mellettünk légvédelmi
lövedékek robbannak fel,
néhány gépet
lelőnek, a rossz helyen landoló katona pedig
könnyen felnyársalódhat,
avagy belegabalyodva saját ejtőernyőjébe
fennakadhat egy fán, s ekkor
nagy eséllyel ellenséges golyók vetnek
véget életének.
Átszakítva a
fedelet egy tanyán érünk
földet, s rögtön szembetaláljuk
magunkat
néhány német gyalogossal, akik a nagy
zűrzavarban mindenkire lőnek,
arra pedig, aki angol egyenruhában van
különösen. Miután kijutunk a
tanyából megismerkedhetünk a Spearhead
újításaink egyikével: a
játékban
most már nagyobb fegyvereket is
irányíthatunk, nem csak MG42-es könnyű
géppuskákat. Hiszen közelünkben
találunk egy AA-gunt, mellyel vígan
lőjük ripityára a német
erősítést.. Számos fegyvert
irányíthatunk ily
módon, nekem főként a 88 mm-es löveg
nőtt a szívemhez ki tudja miért.
A MoHAA játékmenetében sem
volt szinte semmi kivetnivalóm, s
eme remek alapra a Spearhead még rá is tett egy
lapáttal. Nagyobb
szerepet kapott a csapatjáték, az esetek nagy
részében nem fogunk
magányos Rambóként
kószálni. Értelemszerűen megnőtt az
ellenfelek száma
is, de ez nem jelenthet problémát, még
hard fokozaton sem. Apropó
játéknehézség. Sok helyen
írták azt, hogy a játék
hard fokozaton az
igazi, és ezzel egyet kell értenem. Ugyanis csak
így élhetjük bele
magunkat igazán a játékba
(és néha a Quick load
használatába :). Hardon
az ellenfelek valóban remekül
szimulálják a valódi
katonák reakcióit,
rákényszerítenek arra, hogy
taktikázzunk, míg easy
nehézségi szinten
amolyan UT-feeling lengi be a játékot. Ha easy
fokozaton nekirontunk
négy katonának szemtől-szembe, akkor nagy
eséllyel mi kerülünk ki
győztesként, alig néhány
horzsolással, míg hardon eme incidens
villámgyors halálunkkal ér
véget, de ezzel nem azt akartam mondani,
hogy a hard fokozat csak mazochistáknak ajánlott,
nem csupán a játék
realizmusát nagymértékben
növeli.
A játék helyszínei
változatosak, nekem külön tetszett, most
végre a birodalmi fővárosban, Berlinben is
tiszteletünket tehetjük, s
élvezettel hallgattam a bajtárs orosz
katonák tört angolságát. Ami
itt
nem tetszett, az az, hogy Berlinben néha nem is tudtam, hogy
most akkor
mi vagyunk a támadók, avagy a németek,
de az ilyen nüanszokon felül
kell emelkedni, csakúgy mint azon, hogy Berlin
védelmében nem láttam
Panzerfausttal lövöldöző Volksstrum,
és Hitlerjugend tagokat :). A
multiplayer kapott egy új, Tug of War elnevezésű
csapatjáték-módot,
melyben előre megadott feladatokat kell
teljesítenünk, véleményem
szerint ez nagyon élvezetes. A
kiegészítőhöz új fegyverek is
dukálnak,
ezek közül a dobtáras PPD 34-es szovjet
jószág jött be, ugyan
pontossága igazodik az orosz elvekhez .
|