Medal of Honor: Spearhead

Végigjátszás

Megérkezett hát a MoHAA első kiegészítő lemeze, melyben ismételten belevethetjük magunkat a háború forgatagába! A MoHAA PC-s változata majd’ egy évvel ezelőtt jelent meg, s mind a szaksajtó, mind a játékos-társadalom ódákat zengett róla. Hogy miért? A MoHAA valóban komolyan vette a II. Világháború témáját, nem úgy, mint a Return to Castle Wolfenstein, bár annak nem is volt célja a valósághű megközelítés. Ezen felül ihlettet merített a filmekből (főként a Ryan közlegény megmentéséből), és az Elit alakulat című sorozatból (mindkettő Spielberg keze munkája). Erre példaként általában az Omaha Beach-i partraszállást szokták emlegetni, amit egy az egyben átvettek a Ryan filmből. Jelentős szerepe volt még a sikerben a szinte tökéletesre csiszolt Quake 3-as motornak is, mely vizuálisan delejezte a játékost.

A történet tehát Franciaországban veszi kezdetét, innen majd az ardenneki német ellentámadás visszaverésében vehetünk részt, végül pedig tanúi lehetünk a Reich végső pusztulásának Berlinben. A nyitó képsorokban a már említett 6. brit légideszant-hadosztály 4225 katonájának egyikeként fogunk ejtőernyővel – e nélkül ugyanis az ugrás gyorsabb, a játék viszont jóval rövidebb lenne :) – kiugrani gépünkből. A nyitó képsor ismételt fantasztikusra sikeredett. Amint a gépből kiugrunk, valamelyest át fogjuk érezni az ejtőernyősök helyzetét, hiszen mellettünk légvédelmi lövedékek robbannak fel, néhány gépet lelőnek, a rossz helyen landoló katona pedig könnyen felnyársalódhat, avagy belegabalyodva saját ejtőernyőjébe fennakadhat egy fán, s ekkor nagy eséllyel ellenséges golyók vetnek véget életének. Átszakítva a fedelet egy tanyán érünk földet, s rögtön szembetaláljuk magunkat néhány német gyalogossal, akik a nagy zűrzavarban mindenkire lőnek, arra pedig, aki angol egyenruhában van különösen. Miután kijutunk a tanyából megismerkedhetünk a Spearhead újításaink egyikével: a játékban most már nagyobb fegyvereket is irányíthatunk, nem csak MG42-es könnyű géppuskákat. Hiszen közelünkben találunk egy AA-gunt, mellyel vígan lőjük ripityára a német erősítést.. Számos fegyvert irányíthatunk ily módon, nekem főként a 88 mm-es löveg nőtt a szívemhez ki tudja miért.

A MoHAA játékmenetében sem volt szinte semmi kivetnivalóm, s eme remek alapra a Spearhead még rá is tett egy lapáttal. Nagyobb szerepet kapott a csapatjáték, az esetek nagy részében nem fogunk magányos Rambóként kószálni. Értelemszerűen megnőtt az ellenfelek száma is, de ez nem jelenthet problémát, még hard fokozaton sem. Apropó játéknehézség. Sok helyen írták azt, hogy a játék hard fokozaton az igazi, és ezzel egyet kell értenem. Ugyanis csak így élhetjük bele magunkat igazán a játékba (és néha a Quick load használatába :). Hardon az ellenfelek valóban remekül szimulálják a valódi katonák reakcióit, rákényszerítenek arra, hogy taktikázzunk, míg easy nehézségi szinten amolyan UT-feeling lengi be a játékot. Ha easy fokozaton nekirontunk négy katonának szemtől-szembe, akkor nagy eséllyel mi kerülünk ki győztesként, alig néhány horzsolással, míg hardon eme incidens villámgyors halálunkkal ér véget, de ezzel nem azt akartam mondani, hogy a hard fokozat csak mazochistáknak ajánlott, nem csupán a játék realizmusát nagymértékben növeli.

A játék helyszínei változatosak, nekem külön tetszett, most végre a birodalmi fővárosban, Berlinben is tiszteletünket tehetjük, s élvezettel hallgattam a bajtárs orosz katonák tört angolságát. Ami itt nem tetszett, az az, hogy Berlinben néha nem is tudtam, hogy most akkor mi vagyunk a támadók, avagy a németek, de az ilyen nüanszokon felül kell emelkedni, csakúgy mint azon, hogy Berlin védelmében nem láttam Panzerfausttal lövöldöző Volksstrum, és Hitlerjugend tagokat :). A multiplayer kapott egy új, Tug of War elnevezésű csapatjáték-módot, melyben előre megadott feladatokat kell teljesítenünk, véleményem szerint ez nagyon élvezetes. A kiegészítőhöz új fegyverek is dukálnak, ezek közül a dobtáras PPD 34-es szovjet jószág jött be, ugyan pontossága igazodik az orosz elvekhez .